Néhány gondolat

...az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait; vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki?"
Egyik ismerősöm (nevezzük cos(x)-nek) meggyőződéssel állítja, hogy sz@r az élet. Én erre csak azt szoktam válaszolni, hogy "a tied!". Sosem értettem, miért jó cos(x)-nek, hogy ilyen negatív a hozzáállása( -cos(x) ). Mi haszna származik ebből? Miért nem próbál változtatni? Ilyenkor mindenki oldalara néz és egy megvető kacajt elfojtva gondolja: mintha az olyan egyszerű lenne. Tudom, nem az. Én is láttam feketében a világot. Most is láthatnám és magzatpózban zokoghatnék, hogy nincs barátnőm, alig van fizetésem, nem értek semmihez, stb., stb. De zárva tartom Pandora szelencéjét. Elolvastam pár könyvet, amit okos emberek írtak a sikerről, a boldogságról, pozitív gondolkodásról. Kiszűrtem belőle az értelmes elméleteket és próbáltam magamra erőltetni azokat. Nem egyszerű negatívból pozitívba váltani. -Olyan ez mint a drog, a cigi, az alkohol, a kávé, vagy a maszturbálás. Ha ráéreztél az ízére, két kézzel kapaszkodsz belé, mintha csak az az egy cérnaszál tartana a szakadék peremén, nehogy leess. Mindenféle kifogásokba burkolózol, hogy neked jó, ha minden fekete, te ilyen vagy, nem tudsz megváltozni.-
A leszokás egy kegyetlen folyamat. Megpróbáltam pozitívan gondolkozni, de csak rosszabb lett. Beborult az ég, eleredt az eső. Dörgött, villámlott. Én meg rohantam volna vissza a házba, mondván: köszi nekem ennyi elég is volt a változásból. Aztán 2-3 hónap után egy csapásra elállt az eső, kisütött a nap. Nyíltak a madarak, csiripeltek a virágok. Azóta sokkal többet mosolygok, szeretek embereket megismerni és azon vagyok, hogy ők is lássák, amit én látok.
Visszaolvasva tiszta térítőszövegnek hangzik, de nem azért írtam, hogy most mindenki eszerint éljen.
Lényeg az, hogy kitartással minden jobb lesz. Egy mosolyba még senki nem halt bele (tudtommal). Egyetlen mellékhatása, hogy másoknak is szebb lesz tőle a napjuk.